A tánciskola törzsanyagát az úgynevezett világtáncprogram táncai képezik. E tananyag folyamatosan kiegészül az aktuális igények szerint a különböző divattáncokkal, melyek esetenként beépülnek az általános tananyagba, néha pedig önálló kurzust képeznek. Természetesen az alábbi táncokat több korosztályban lépésről lépésre és figuráról figurára sajátíthatják el a tánciskola tagjai - kezdő, haladó, bronz, ezüst, arany, hobby, versenytánc előkészítő és versenyző csoportjainkban.

ANGOL-KERINGŐ

A tangó származása elválaszthatatlan az argentin néplélektől és a fővárostól, Buenos Airestől. Az eredete igencsak vitatott. A Tango elnevezés a "tambor" (dob) szóra vezethető vissza, amely olyan ünnepet idéz, amelyet a fekete dél-amerikaiak dobszója kísért. Uruguayban, Brazíliában és Kubában is megjelent a szó a XIX. század elején, szóló és páros tánc jelentésben is. A modernizált Tangó (Tango Argentino) mindenekelőtt Buenos Aires kikötőnegyedében a La Plata nyugati partján terjedt el. A Tangó táncos jellege a gyors, hirtelen fékezett, erőteljes haladómozgásokban nyilvánul meg, amelyek szaggatottan váltakoznak a szenvedélyes dinamika és a feszült szünet között.

A társastáncok közül a bécsi-keringőnek van a legrégebbi hagyománya. A neve a német "waltzen" (forogni, keringeni) szóból származik, és a talajon sikló lábak forgó mozgására vonatkozik (Dreher= forgató, Schleifer= csúsztató). a legtöbb tánctörténész a keringőt a régi Dreher-re vagy Ländler-re vezeti vissza, a XVI. századtól kezdődően. A keringő diadalmenete a bécsi kongresszus (1815) után kezdődött. Nem kis része volt ebben Lannernek és a Strauβ dinasztia mámorító keringőmelódiáinak. A Bécsi keringő táncos jellege a gyors, egyenletes, szárnyaló, teret betöltő lépésekben és a keringő (forgó), spirál vagy ellipszis alakú forgómozgásokban nyilvánul meg, amelyek simán gördülnek a táncparketten.

A foxtrott eredete a régi Onestep-ben és a Rag-ben keresendő. A Onestep 1910 körül került át Észak-Amerikából Európába, leegyszerűsített "egylépésmozgásával", mindig változatlan ritmusával, egy sasszé nélküli mars és haladó jellegű tánc volt. Amikor 1912-ben a Ragtime, a tánczene első modern formája, Angliában tért hódított, fejlődött ki a Onestepből a Rag. Később a Ragtime és a Onestep zenéjét lassabban játszották, így a lépéseket is lassabban táncolták. Jutott tehát idő egy váltólépés, az ún. sasszé bevezetésére. A Foxtrott a lassú és gyors, előre és hátra lépések sasszéval variált tetszés szerinti váltakozásából állt. A Slowfox a lineáris lépésmintákat követő, művészien megformált, hosszú, sikló járómozgáson alapul.

{flv width="200" height="160"}tancok_videoi_flv/cha_cha_cha{/flv}

VIDEO

A "világtáncprogram" egyik közkedvelt tánca a Discofox (páros disco). Ez a közkedveltség kötetlenségének, vidámságának köszönhető. Tekinthetjük "Jolly Joker" táncnak is olyan esetekben, amikor  a zenekar nem valamilyen "klasszikus" társastánczenét játszik, hanem  egy kb. 28-36 ütem/perc tempójú "discosított" zenei átdolgozást.

A Samba eredetileg több táncformának a gyűjtőneve, amelyet az elmúlt évszázadokban az afrikai néger rabszolgák vittek magukkal Kongóból, Szudánból, Angolából új hazájukba, Brazíliába. Ennek a táncfajtának a neve a "semba" afrikai szóból származik, ami tipikus csípőmozgásokat jelöl. A "Samba de moro" nevű körtánc az, amelyet a modern Samba elődjének tekintünk.  Ma a Samba uralja a brazil zenei életet. A híres karnevál alkalmából évente új, izgatóan elbűvölő Samba-melódiák születnek.

A Rumba, eredetileg több kubai párostánc gyűjtőneve. Az nem ismert, hogy a rumba szót mióta használják. A XIX. század leírásaiban szenvedélyes, csábító táncként említik, a nő arra törekszik, hogy a férfit kihívó csípőmozgásával elcsábítsa. A "rumba" szó annyit jelent, hogy "ünnep" és "tánc". Zeneileg a gazdag afrokubai ritmusokból  két tánc fejlődött ki, a XIX. században a Habanéra, és a XX: században a Modern Rumba, amelyek egymással szoros rokonságban vannak. A Rumba táncos karakterét az erotikus játék, az izzó szerelmi versengés jellemzi. A nemek párbeszédében a nő ingadozik az odaadás és az elutasítás között, a férfi a vonzódás és a függetlenség között.

A Jive ma nemzetközileg elfogadott elnevezése annak a táncnak, amelynek sokféle, egymással rokonságban álló afro-amerikai elődje volt. Ezekhez tartoztak a harmincas évek elején a Lindy Hop, a Blues és a Swing, a negyvenes években a Boogie vagy a Boogie Woogie, a Jitterburg és a Bebop, és az ötvenes években a Rock n' Roll. Ezeket az USA-ban honos táncokat mindenekelőtt az amerikai katonák hozták át Európába, ahol ezek a táncok szabad mozgásstílusukkal, amelyet akrobatikus dobásokkal is összekötöttek, a fiatalság körében gyorsan kedveltté váltak. Később az angol tánctanárok alakították ki, valamivel lassabb zenét használva az elegáns, de mégis élénk, mozgalmas Jive-ot.

A Paso Doble eredetében egy spanyol tánc, amelyet spanyol mars zenére táncoltak. Ez a tánc Spanyolországban önmagában nem látható a táncparketten, vagy, ha igen, akkor egy önállósult változatban a színpadon. Bikaviadal-pantomimként már a húszas években ismert volt. A mai formájában Franciaországban alkották meg, ahol eleinte főleg táncművészek táncolták, mielőtt show és később versenytáncként a tánctanárok felfedezték.

Argentin tangó

A tangó egy ölelés, melyben a férfi felsőteste a motor. Ezzel vezeti a lányt, aki fogadja a jelet a mellkasával, majd mozdítja a lábát a férfi által javasolt irányba és együtt sétálnak a közös tengely és sajátjuk elvesztése nélkül. Ez a séta az alap, amit különböző figurákkal megszakítunk, ami lehet erotikus, vicces, finom, szenvedélyes és erőszakos. A férfinek tehát nem az a fontos, hogy mi a lépése, hanem az, hogyan éri el, hogy a lány oda lépjen, ahova ő akarja és azt csinálja, amit ő akar. Persze a lány ebbe folyamatosan beleszólhat, mint egy párbeszédben. Ez a tánc a testek párbeszéde…nagyon izgalmas!" (Glotz Mária)

A Salsa nevének valódi jelentéstartalma mára elhomályosult. A köztudatban a tánc elnevezéseként él, pedig eredetileg a Salsa azt a rendkívül összetett, sokrétű zenei stílust jelentette, melynek kialakulása a XVI. századra nyúlik vissza. Arra az időszakra, mikor megkezdődött az afrikai feketék (szklávék) behurcolása Latin-amerikába. A Salsa egy különleges módon táncolt Mambo. A két tánc ritmusában, hangulatában, lépéseiben nagyon hasonlít egymásra. Eltérések leginkább a ritmus hangsúlyozásában mutatkoznak, s abban, hogy a Salsa figuráiban, lépéseiben jobban megtartotta az autentikusságot, mint a Mambo. A kubai Salsát eredetileg Casinónak hívták, és így is hívják a mai napig Kubában, Miamiban és számos más helyen. A kubai Salsát tekintik minden ma ismert Salsa-stílus elődjének, mivel az afrikai és európai kultúra Kubában keveredett a legerőteljesebben. Éppen ezért a puerto ricói Salsa kialakulását is a kubai Casinóra és Mambóra vezetik vissza. A közös eredet ellenére a tánc fejlődése során a kubai és puerto ricói stílus között jelentős különbségek alakultak ki, mivel a kubai Salsa megtartotta a Son ösztönösségét. A tánc jellemzője a játékosság, a hétköznapi történések stilizált előadása. Az idők során a vallási rituálék táncából páros szalontánccá fejlődött. A mai tánctörténészek ezt a stílust az "elvek nélküli tánc"-nak nevezik, mivel itt minden mozdulat megengedett, s maga a tánc a táncos belső szabadságából, a lüktető ritmusokra való természetes reakcióiból fakad.