A társastáncok közül a bécsi-keringőnek van a legrégebbi hagyománya. A neve a német "waltzen" (forogni, keringeni) szóból származik, és a talajon sikló lábak forgó mozgására vonatkozik (Dreher= forgató, Schleifer= csúsztató). a legtöbb tánctörténész a keringőt a régi Dreher-re vagy Ländler-re vezeti vissza, a XVI. századtól kezdődően. A keringő diadalmenete a bécsi kongresszus (1815) után kezdődött. Nem kis része volt ebben Lannernek és a Strauβ dinasztia mámorító keringőmelódiáinak. A Bécsi keringő táncos jellege a gyors, egyenletes, szárnyaló, teret betöltő lépésekben és a keringő (forgó), spirál vagy ellipszis alakú forgómozgásokban nyilvánul meg, amelyek simán gördülnek a táncparketten.